Ez a legelterjedtebb európai szabvány az általános ipari alkalmazásokban használt kesztyűk vizsgálatára. Számos speciális kesztyűszabvány is hivatkozik rá, például a hegesztéshez és a vegyi anyagok kezeléséhez. Az EN 388 szabványt először 1994-ben adták ki, majd 2003-ban és 2016-ban felülvizsgálták. Négy fő fizikai vizsgálatot tartalmaz:

a kesztyű tenyérrészének

• kopásával,
• vágással,
• szakítással,
• szúrással szembeni ellenállásának értékelésére.

A kesztyű teljesítményét négy vagy öt teljesítményszint szerint osztályozzák. Ennek ismeretében a felhasználó olyan teljesítményszint-profillal rendelkező kesztyűt választhat, amely megfelel az adott munkatevékenységnek. Így például egy kesztyű lehet 4-es teljesítményszintű kopás esetén, de 1-es szintű szakadás esetén (az európai szabványok szerint minél magasabb a szám, annál nagyobb a védelem).

Kopás

A mintákat egy kesztyű tenyeréből vágják ki, és egy "Martindale" típusú csiszológép segítségével 180-as szemcseméretű csiszolópapírral dörzsölik. A minták lyukadásának ciklusszámát mérik. Az EN 388 szabvány négy teljesítményszintet határoz meg, az 1. szinttől (1. szint = lyukadás > 100 ciklus) a 4. szintig (4. szint = lyukadás > 8000 ciklus). 

Penge vágás

A mintákat egy kesztyű tenyeréből veszik, és feljegyzik, hogy egy kör alakú forgó penge hány ciklus alatt vágja át a vizsgálati minta teljes vastagságát. A penge élessége változó, és ezt úgy kell értékelni, hogy a vágásvizsgáló géppel egy szabványos referencia szövetet vágnak át. A kesztyű vágásállósága egy relatív indexen alapul, amely a kesztyű átvágásához szükséges ciklusok számát hasonlítja össze a szabványos szövethez képest. Az EN 388 szabvány öt teljesítményszintet határoz meg, az 1. szinttől = vágási index > 1,2 az 5. szintig = vágási index > 20-ig. 

Szakítás

A "nadrágszár" típusú mintákat egy kesztyű tenyeréből veszik, és egy szabványos szakítóvizsgálati géppel szétszedik. Az EN 388 szabvány négy teljesítményszintet határoz meg az 1. szinttől (szakítószilárdság > 10 N) a 4. szintig (szakítószilárdság > 75 N).

Szúrás

A mintákat szintén a kesztyű tenyeréből veszik, és egy meghatározott tűvel a minta áthatolásához szükséges erőt mérik egy szakítópróba-gép segítségével. Az EN 388 szabvány négy teljesítményszintet határoz meg, az 1. szinttől = Szúróerő > 20N a 4. szintig = Szúróerő > 150N.

Ütésvédelem

Az ujjakon kívül minden olyan területet, ahol ütésvédelmet igényelnek, az átvitt csúcserő mérésével kell vizsgálni az ütéscsillapítás szempontjából. A követelmények teljesítéséhez ennek az erőnek egy meghatározott érték alatt kell lennie.